Egy kis kultúra

Minden vasárnap bolhapiac van a Ljubljanica partján. A magyar srác mondta, aki elhozott Szlovéniába (3 hónapig itt dolgozik, Ljubljanában). A kettőig tartó bolhapiacra olyan 1 körül értünk ki. Érdekes volt, sok lim-lom, régi pénzek (magyar 100 forintos, és pengő is!), bútorok, festmények, babák, és mindenféle amit el lehet képzelni. Az árusok már komótosan pakolászták a holmijukat, amíg mi (szobatársammal, Zuzkával, és Adriánnal, aki elhozott) lassan sétálva nézelődtünk. Hát nem számítottam arra, hogy veszek valamit.. Nem írhatom le, hogy mit, hisz elveszne a meglepetés a megajándékozottnál (még ha nem is az ajándék nagyságán fog meglepődni..). Legyen annyi elég, hogy még alkudtam is, és elég vicces volt. Ahogy kérdeztem valamit angolul, rögtön hangosat kiabált az ember, odahívott 2 másik bácsit, akik ugyan ugyanúgy nem beszéltek angolul, de valami különös angol-német-szlovén keverék nyelven, na meg a kereskedők nyelvén igen:)
A bolhapiac után megcéloztuk a Nemzeti Múzeumot. Valamilyen fesztivál miatt ma ingyenes volt a belépő. Útközben sok szép épületet láttunk, igyekszem majd kideríteni mindről, h micsoda. Betévedtünk egy nyitott tetejű színpaddal rendelkező belső térre is, ott nagyon szép szobrok voltak. Olyan nyugalmat és méltóságot sugárzott a környezet! Egyébként a város nagyon csöndes hétvégén, a sok diák (tizenezer) nagy része hétvégére hazamegy, talán ezért. Bár engem még mindig nem zavar Budapest zsongása, zaja, ideges jellege, tényleg nagyon kellemes egy ilyen környezetben, ahol Bp ezen jellegzetességei egyáltalán nincsenek meg.
A mai is elég hideg nap volt, néha tiszta, napos éggel, néha pedig beborult idővel. A Múzeumról nehéz beszélnem. Kicsit a vége felé már soknak éreztem az információt. Az az igazság, hogy itt a történelem és földrajz ismereteim hiányosságai gyakran felszínre kerülnek, ha nem is másnak, de én érzem hiányát. Ennek egyébként kicsit örülök, mert már el is kezdtem itt-ott kitölteni a hiányosságaimat, elkezdtem utánaolvasni dolgoknak. Pl. a szobatársam (innentől már tényleg csak Zuzanának, v Zuzkának fogom hívni, tessék megjegyezni!) sulija szervez egy utat Szarajevóba. Hát igen hiányosak voltak az információim róla, azt hiszem legerősebben csak az a benyomás ugrott be először, hogy nem veszélyes-e az. A sztereotípiák helyét át kellene venni a valós tudásnak. Úgy érzem itt ebben sokat fogok fejlődni. Annyi látásmóddal találkozom, hogy akaratlanul is hatással lesz rám.

A múzeum szép volt, volt sok régi fegyver, pénzérmék, kerámiák, üvegek, ékszerek, korabeli festmények Ljubljanáról (v anno Laibach, v. Emona), az állatvilág egy része (hát sajnos kitömve + képeken), stb, stb. Azt egy ügyes ötletnek találtam, hogy a kiállított tárgyak közt volt 3 nagy képernyő, folyamatos adással (természetesen egymástól megfelelő távolságban, hogy hallani lehessen). Rövid kis videókat mutatott különböző témákról, és ami a legfontosabb, nem csak szlovén, hanem angol nyelven is! Angolul minden ki van írva! Mi mikor jutunk el már ide a drága Magyarországon? Néhány nagy kődarab unalmassága ellenére jól esett ez a múzeumjárás, azt hiszem elég rég voltam ezelőtt utoljára. (Na persze a Kreások kiállításán kívül)
Ezután volt egy kis főzicske (tepsis krumlpli, pácolt pipivel meg hagymával + sali..nyami), aztán mosás, teregetés, pakolás, hát nehéz ez a háztartás :)
És már éjfél van, szóval ideje pihenni, mindjárt kezdődik a Business Plan óra. Kali nixta! (nem ez nem szlovén)