Suli, szálláskérdés fixálódása, szlovén este, Metelkova, magyar nyelv eredete, szauna, miegymás

Sok témám akad most, kezdem is az elején. Elkezdődött a suli. Ebben a hónapban csak heti két napot kell járnom, később kezdődik a többi:) Üzleti terv és nemzetközi üzlet és pénzügy tantárgyaim vannak eddig biztosan. Kicsit különbözik a helyzetem mindenkiétől, mert a legtöbben a University of Ljubljanán tanulnak itt, azon belül is a gazdasági szakon legtöbben. Ezen kívül a GEA College-en is egyedi a helyzetem, mert ninccs más Erasmusos ebben a szemeszterben. Így a nemzetközi csoportban vagyok, ami rajtam kívül össz 6 főt jelent idén.. Másodéves international csoportjuk most nincs is, úh ha a másodéves tárgyakból választanék, akkor egy kis rövidített magán kurzuson kapnám meg az anyagot a professzortól, és ez alapján vizsgáznék. Hát igen, még meggondolom, h választok-e ilyet :) Sztem a következő héten már biztos lesz, hogy milyen tárgyaim lesznek. A választható tárgyak is eldőlnek addigra, remélem lesz projekt management, az érdekelne legjobban. Az első alkalommal, mikor suliba kellett mennem aláíratni a papírjaimat, nem hittem el, hogy az a cím lehet az, amit kaptam, Dunajska 156. Körbe is jártam először az épületet, amin a World Trade Center Ljubljana név áll, és egy óriási teliüveg épület. Végül kiderült, hogy tényleg az a jó cím. Nem szabad elfelejtenem, hogy legközelebb megnézzem a kilátást fentről, nagyon magas épület.

Nagyon tetszik Ljubljanában, hogy kicsi, barátságos, nem tudnék még talán én sem eltévedni (ezt még meglátjuk, egyszer már majdnem sikerült..úgy oldottam meg a helyzetet, hogy eldöntöttem, h melyik irányba indulnék, és az ellenkezőbe indultam, tudván a jó tájékozódási képességeimről..így sikerült hazatalálnom:), a másik, ami tetszik, hogy már a városból lehet látni a környező gyönyörű hegyeket. Szép fehér sziklák, zöld fák, kék horizont.. Ja igen, vissza a sulihoz. Először mikor megtudtam, hogy nem a helyi egyetem, hanem magánsuli a GEA, a következő gondolatok ötlöttek fel: már megint büfészak.. milyen elkényeztetett, gazdag kis k....gök fognak ott tanulni.. vállalkozóknak? lehet az ilyet tanítani valós eredménnyel?.. Ezután teljesen meglepett az eredmény, az óra teljesen korrekt, és érdekes, különösen a nemzetközi üzlet és pénzügy volt jó. A csoporttársak jó fejek, és távolról sem illik rájuk az általam előre elképzelt kép. Ált. van vmilyen családi vállalkozásuk otthon, és mellette itt, Szlovéniában végzik ezt a sulit. Nem a szülők pénzét költő kis ficsúrok, hanem dolgoznak. Abban biztos vagyok, h van Macedóniából, és Szerbiából 2-2 srác, a többit majd később.. Az egyik srác különösen nem illett az előzetes sztereotípiámba, úgy néz ki, mint egy hippi, hosszú raszta haj, nagy szakáll, lezser öltözet. De az eddigi megszólalásai alapján nagyon okos srác, ha jól tudom, zenei fesztiválokat szervez.
Rátérek a szállás kérdésre.. Nem költöztünk el mégsem, de ebben a pillanatban elégedett vagyok teljesen ezzel a helyzettel. Azért döntöttünk így a bő 2 hetes keresgélés után, mert jobb a kisebb szoba, de jó lakótársak kombináció, mint fordítva.. A szobát is alakítgathattuk, első mozdulatunk volt, h a 2 ajtós szobából az egyik ajtót elzárjunk szekrénnyel, majd szétszedtük az emeletes ágyat. Így sokkal jobb lett, tudok ülni az ágyamban, ki tudtam végre pakolni a táskámból, és nyugodtabb vagyok, hogy tudom, már biztosan itt maradok. 2 másik reális lehetőségünk volt, ami valójában érdekelt volna minket a szobatársammal, az egyik kiadta olyanoknak, akik hosszabb időre maradnak, a másikat meg sajnos mi szívattuk meg, de tényleg nem szándékosan.. Jernej Grah volt a szerencsétlen srác. Megnéztük a szállást, Zuzanának nem tetszett, mert úgy gondolta, h a gyerek nem takarít, és állandóan nekünk kellene a közös részeket takarítani. A szoba nagyon vonzó volt, szép, nagy, napfényes, plusz matrac (jól jött volna a későbbi vendégeink miatt). De mégis nemet mondtunk neki, ami mellett az okot is leírtam. Igen, képes voltam leírni, h nem vagyunk benne biztosak, h rendszeresen takarítana. Nem is válaszolt, de pár nappal később ismét láttuk a hirdetését 10 Euróval kevesebb fix árért. Mivel közben csak furcsábbnál furcsább lakásokat láttunk (80-as néni a szomszéd szobában, nagyon messze a városhatárban levő ház, alagsori szoba, átjárással vmi családon, stb.) ismét fontolóra vettük az ő ajánlatát. Szóval nem elég, h ´sértegettem´ e-mailben, még volt képem megint írni neki, h újabb 10 Euróval csökkentett árért érdekelne minket a lakás. És yeah, igent mondott..napokig egyeztettünk e-mailen, mire eldőlt, h mégis itt maradunk. Ezek után felültettük szegényt.. Hát mondhatnám, hogy ez van, az üzlet az ilyen, de tényleg sajnálom. Lényeg, hogy a szobánk sokkal jobb így, a lakótársak 10 pontosak,közvetlen járat van a sulihoz, közel van a bolt, a többi apróság meg megoldható. Ja igen, ha látogatni szeretnétek, drága barátaim, remélem bírja a hátsótok a kemény padlót, vagy a velem alvást, vagy hoztok magatoknak polifoamot. ;)
A szlovén estet ismét a SOU (student organisation university..talán) hirdette meg, ők folyamatosan szerveznek programokat a diákoknak. Nagyon örülök, hogy ezekből nem maradok ki, így, hogy nem az egyetem diákja vagyok, Erasmusosként jár minden, ami nekik is:) Azt mondták, hogy beszélnek majd a látnivalókról, adnak tipikus szlovén kaját, festünk mézeskalács szívet, mint szlovén spezialitate (mindig ebbe ütközünk, a környező népek ugyanazokat a dolgokat tudják magukéinak..), hallgatunk szlovén zenét, és táncolunk polkát.. Az egész úgy hangzott, mint amire kicsit looserebb emberek mennek el, de nem olyan volt egyáltalán. Éreztem én előre, hogy jó lesz.

A szervezők fiatalok és tök lazák voltak, volt vagy 100 hekto finom fehér és vörös boruk kóstolóba, és tényleg festettünk szívecskéket is temperával:) Vicces volt.. Valójában ők nem mézeskalácsot, hanem vmi sógyurma v kerámia szerűséget hoztak a festésre. Piros szív készült sárga körmotívumokkal az én kezem alatt, közepén Lj felirattal. Sajnos a buli hevében, egy másik helyre indulva otthagytam a helyen, és azóta senki nem tud róla.. Lehet, hogy összetörve hever valahol az én szívem..
A szokásos hangulat volt, mindenki más országból, bárkivel el lehetett beszélgetni. Nagyon jó egyszerre megismerni ennyi nemzetiség embereit! Itt jött fel ismét a kérdés, hogy mégis milyen nyelvvel rokon a magyarok nyelve? Tudjuk, hogy a finn-ugor nyelvcsaládból van, annak is az obi-ugor (kihalófélben levő) nyelvet beszélőkhöz a legközelebb. A környező országokból olyan sokan megértik egymást a saját nyelvükön beszélve, de akkor mi a helyzet velünk?! Már olyan verziót is hallottam, hogy ezt a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozást rég megcáfolták. Szóval nincs válasz. Mindenesetre végre alkalmam volt beszélni hallani egy finn srácot. Egy árva mukkot nem értettem belőle! Maradtunk az angolul való beszélgetésnél kis csapatunkkal, ami állt belőlem, francia, német, finn, dán, ennyi ami biztos. A német srácot kértem mindig, hogy beszéljen hozzám németül, mert én megértem, csak a számon nem jön már ki sajnos, akárhogy próbálkozom. Az angol átvette a fővezérlőt, és a kis nyeszlett, lefogyott némettudásom szavait nem engedi hatalomra jutni. Úgyhogy ő beszélt németül, én meg angolul válaszoltam, huh bele lehet ám zavarodni. Egy idő után úgy gondoltuk, hogy máshol folytatjuk az estét. Metelkova volt a célpont, ez egy terület, ahol régi katonai barakkok vannak, óriási belső terekkel szórakozóhelyekké átalakítva, és a környező parkok is mindig zsonganak a tömegtől. A szlovén lakótársam, Ana azt is említette, hogy itt bármilyen drogot meg lehet találni, na igen, erre néhány zenéről is tudtam volna következtetni sztem. Abban a nagy hidegben számomra kicsit barátságtalannak tűnt ez a környezet, a teljesen tömött Drum and bass-es zenés hely, és a punnyasztós zenés, művészes másik hely miatt, ahol voltunk. Csak táncra vágytam, és valami könnyebben emészthető zenére. Mindenképpen szeretnék elmenni nappal is megnézni ezt a környéket, kicsit mesebeli néhány irányból. A nagy és ijesztő hangulatú falakon mindenféle színű graffiti van, valahol áll egy meghajlott lámpaoszlop, egész érdekes hangulatot áraszt. A hazaút hideg, hideg, hideg volt!!! Sose mászok már ki a taknyosságomból.. Ja igen, hozzá tartozik, hogy a kezdeti helyről (Net Cafe) majdnem mindenki biciklivel indult el.. na szép hát velem mi lesz..gondoltam. Kaptam fuvart a német srác, Matthias biciklijén. Vicces volt így utazni, sőt az még inkább, mikor egyszer csak eldőltünk, rá egy nagy bokorra. Sajnálom, hogy arról nincs fényképünk:) Mókás volt! A buli után olyan 20 perc séta alatt hazaértem, jól átfagyva. Van néhány éjszakai busz itt is, de éjféltől 3-ig nem járnak. (jó üzlet a szórakozóhelyeknek v a taxitársaságoknak gondolom..)
Legyen most, ennyi, mennem kell, megkeresni a szívemet! Szaunás rettentő élményemről, és a többiről is igyekszem mielőbb írni.